Hogyan magyaráztam el a 13 éves fiamnak...

Amikor megmutattam a készülő honlapot tizenhárom éves kisfiamnak, azt kérdezte:
"Ha ennyire nyilvánvaló, hogy mit kell tenni, akkor miért nem mozdul rá minden vállalat? Miért nem változtatnak és zsebelnek be sokkal nagyobb hasznot?"
"Tényleg, miért nem?" - visszhangzott bennem a kérdés - Miért félünk a változástól, miért nehéz változtatni még akkor is, amikor annak haszna nyilvánvaló?
Aztán - egy régen olvasott történetet felidézve - megpróbáltam elmagyarázni a dolgot.

"Tudod kisfiam, a napi rutint, a megszokottat, a környezet által elvárt viselkedést nem könnyű megváltoztatni.

Képzeljünk el egy állatkertet, ahol egy óriási ketrecben él öt majom. A ketrec közepén egyszercsak megjelenik egy magas oszlop, aminek a tetején egy fürt banán van.
Mi történik?
Az egyik majom előbb-utóbb természetesen észreveszi a banánt és elkezd felmászni érte. Ebben a pillanatban a ketrec tetejéről jéghideg víz kezd spriccelni, nemcsak a mászó majomra, hanem a ketrec minden lakójára. A banánért indult majom riadtan menekül vissza bőrig ázott társaihoz. Kis idő múlva egy másik majom is elindul megszerezni a banánfürtöt. Amint az oszlophoz ér és mászni kezd, a hideg zuhany spriccelni kezd az összes majomra. És ez így megy, sokszor egymás után, míg végül felismerik az összefüggést. Ettől kezdve, ha egy majom elindul a banán felé, akkor a többiek - akik nem szeretnének hideg vizes fürdőt - rohannak megakadályozni a mászást, megrendszabályozzák "feledékeny" társukat, és senkit nem engednek az oszlop közelébe.
Ekkor zárjuk el a vízcsapot, mostantól nincs több hideg zuhany! És cseréljük ki az egyik lakót egy új majomra.
Mi történik?

Természetesen az újonc is észreveszi a banánt, és megpróbál felmászni érte. A többiek azonnal megtámadják, és nem engedik az oszlop közelébe. Amikor a többiek támadása miatt minden mászási kísérlete kudarcba fullad, az új fiú feladja a küzdelmet.
Ekkor cseréljünk ki még egy régi - zuhanyozott - majmot egy újoncra. Az újonc persze azonnal indul a banánért. Csakhogy a többi négy megtámadja, és nem engedi az oszlop közelébe. Az elozo újonc is boldogan vesz részt a csoporttal az új fiú "megregulázásában". Amikor a második újonc is feladta a küzdelmet, cserélj ki egy harmadik régi majmot. A történet ugyanaz. Az újonc indul a banánért, a másik négy megtámadja, nem engedi az oszlop közelébe. Pedig a négy támadó majom közül kettőnek fogalma sincs, miért nem szabad a banánnal próbálkozni.
Cseréljük ki a negyedik, majd az ötödik régi majmot is. Latni fogjuk, mindig ugyanaz játszódik le. Pontosan úgy, mint az előző cseréknél.
Próbálkozás, támadás, akadályozás, belenyugvás...

Nézzük, most mi a helyzet?
A ketrecben béke honol, nyugodt mederben csörgedezik az élet. Egyik majom sem tudja, hogy egykor itt hideg zuhany volt a büntetés, ha valaki elindult a banánért. Sőt azt sem tudják, hogy mi az a hideg zuhany. Hiszen egyikük sem tapasztalt még ilyet.
Egyébként nincs is zuhany, hiszen már rég elzárták a csapot. Van viszont az oszlop tetején egy nagy fürt banán. Csak érte kellene menni, és máris az övék.lenne
Mégsem indul senki banánért. Meg sem próbálják.
Hogy miért?
Mert ez eddig mindig így volt és mindenki így csinálja."